Boldogan

Hozzászólás
Uncategorized

Sok éve már annak, amikor elvonultam tíz napra, hogy megtanuljak meditálni. Reggel négykor szólt az ébresztő gong és kis szünetekkel este kilencig gyakoroltunk. Az első három nap csak a légzésünket figyeltük becsukott szemmel. Próbáltam én megmaradni a lélegzetem figyelésénél, de az első nap, pár másodperc után huss!, a gondolataim már teljesen máshol jártak. Ennek ellenére kitartottam és figyeltem befelé. Ha kellett kétpercenként tereltem vissza a figyelmemet a lélegzetemre az egy órás meditáció alatt. Lassan eredménye is lett: egyre hosszabb ideig maradt meg a figyelmem a meditáció tárgyán. Két perc, öt perc majd tíz. Harmadik napon, reggel hétkor a hajnali meditációk után kifelé sétálva a meditációs teremből a kövekkel kirakott gyalogúton át, szokatlanul könnyednek éreztem magam. Napsütéses május reggel volt. Kiültem pihenni az erdő szélén egy fatönkre. Ültem és néztem a reggeli, ébredező erdőt és boldog voltam attól, hogy vagyok. Ezt ennyire intenzíven sem azelőtt, sem azóta sem éreztem. Pedig nem történt semmi különös: csak voltam. Teljes és boldog. Itt és most.

salgotarján4

salgotarján5

Vipassana meditáció: http://www.hu.dhamma.org/1743.html?&L=8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s