Utam a Naradára

Hozzászólás
Uncategorized

Tegnap vizsgáztam:  Jógapszichoterápia és életmód tanácsadó oklevelet szereztem a Narada akadémián.

Néhány egyszerű mondatban szeretném leírni, hogy hogyan jutottam idáig és mit jelent mindez nekem. Teszem ezt kettős céllal: szeretném megosztani azt a szelíd örömöt, ami hónapok óta szinte folyamatosan eltölt és talán lesz valaki, akiben ez a pár sor megpendít valamit.

Valamilyen szinten mindig is érdekelt a spiritualitás. Fiatalkorom a rendszerváltás idejére esik , áradt az addig tiltott irodalom és falták az emberek. A színvonal vegyes volt: megvoltak a rózsaszín szemüveges new age-es dolgok is, de viszonylag hamar túlléptem rajtuk és szilárdabb táplálék után néztem. Pár év alatt eljutottam Szepes Máriához, Müller Péterhez és Hamvas Bélához. Jógáztam és tanultam meditációt is.

A történetem két évvel ezelőtt kezdődik. Az akkori munkahelyemen négyes asztaloknál ültünk és a velem szemben ülő kolléganőmről hamar kiderült, hogy egy húron pendülünk. Mesélte, hogy nyaranta jóga táborba jár. Azt gondoltam, hogy csak a fizikai gyakorláson van a hangsúly. Én biztos nem tudnék egész nap csak jógázni! Aztán megtudtam, hogy a jóga gyakorlás mellett minden nap több órában filozófia is van, ami van, hogy olyan mély, hogy jegyzetel és sokszor csak hónapok múlva érti meg egy-egy mondat mélyebb értelmét. Ha szeretném ad kóstolót, két jógatábor anyaga fel van véve egy dvd-re: több mint 30 óra Bhagavad Gita magyarázat. A Bhagavad Gitá évek óta megvolt, de egy keresztény családban szocializálódva jókora távolságtartással olvastam bele itt-ott.
Láttam, hogy apróbetűs,  a benne olvasott történet nem fogott meg. Vissza is került a polcra.

Az előadásokkal sem indult jobban: Első egy-két előadás végighallgatása közben sorra tettem ki gondolatban a behajtani tilos táblákat. Egy tiszta, odaadó, jógikus élet körvonalazódott az előadásokból és ez bizony jópár ponton ellentétben volt az én hedonista életvitelemmel. Még hogy visszavenni az érzékkielégítésből!  Nem az enyém az érdem ? A divatos “dolgozz keményen és élvezd a munkád gyümölcsét” , “Mert megérdemled!”  -nél az életünk lehet sokkal több?  Ááá nem. Félre is tettem. Egy hónap múlva valamiért újra elővettem és egy másik részbe belehallgatva találtam néhány olyan gondolatot amibe bele tudtam kapaszkodni. Aztán egyre többet … Már később, visszatérve a korábban kritizált részekre, hallgatásról hallgatásra változott, hogy mit fogok fel és mit gondolok az elhangzottakkal kapcsolatban és fordultam lassan szélirányba mint egy nagy, többárbocos vitorlás. A Bhagavad Gitá, ez a csodálatos könyv, az adott kor nyelvén aktuális, teljes, nem vallási felekezeti fordításban és  úgy, hogy megvalósult mester vezet végig a megismerés útján és fogja a kezed, válik a világ talán legjelentősebb megvilágosító olvasmányává.  Megtanulható belőle, hogy hogyan éljünk boldog, egészséges és nem utolsó sorban stresszmentes életet majd végül hogyan érjük el a megszabadulást az embert fogva tartó számtalan bilincsből. Két éve mindennapi lelki táplálékom ez a dvd, szinte minden hallgatásra találok benne új dolgokat vagy akár élek át egy-egy ellazultabb pillanatomban exsztatikus örömöt. A nagyszerűsége számomra abban áll, hogy az mellett, hogy bár a legmagasabb szintű filozófiát tartalmazza de ezzel együtt logikus, egymásra épülő lépésekben magyarázza el, hogyan tudja az ember áthangolni magát és haladni egyre beljebb és feljebb – úgy, hogy közben tökéletesen éli az életét a világban. Ez mellett ráadásnak az előadásokból  új ízeket, hangulatokat kaptam és az elhangzottak észrevétlenül megtanítottak arra is, hogy milyen az amikor valaki spirituális értelemben is úriember. Amit most leírok, nem fogom máshol leírni, mert ezt tényleg nem akarom érdemtelenül elszórni / elszólni. Bent is hagyom ebben a bekezdésben, hogy csak az olvassa aki eddig eljutott. Két év előre – hátra és hátulról – előre hallgatódzás után, sok bizalmas részletet felismerve, majd hónapok múlva – talán – valamennyire megsejtve az értelmét, hihetetlen(ül csodálatos), hogy ez a lemez kint van és bárki megszerezheti. Nekem kicsit olyan, mint gyermekkoromban az Utolsó Csillagharcos című filmjében a földön lerakott játékautomata, amivel megtalálták a megfelelő embert aki végül megmenti az univerzumot. Csak itt először magunkat mentjük meg.

Közben el kellett hagynom a munkahelyemet. Most már azt gondolom, hogy egy dolog miatt voltam csak ott: találkoznom kellett a kollégámmal. Hirtelen lett időm. Mi lenne ha én is elmennék abba a jógatáborba? Jelentkeztem és várólistán keresztül bejutottam. Az ott töltött hétre azóta is boldogan emlékszem vissza: Élőben hallgatni Attila előadásait, jógázni, mantrázni, énekelni, társulni a többi résztvevővel, aki mind-mind egy kis csoda. Ahogy az egyik barátom mondta tegnap amikor a jógatáborról beszélgettünk: ” Állok az ebédre várva a sorban, megszólítom a mellettem állót és néhány mondatából kiderül, hogy egy magasan képzett numerológus. A másikról, hogy igaz gyógyító. És hasonló találkozások nap mint nap. Mint amikor megkocogtatod a tojásokat és felpattannak. Kivülről mind ugyanolyan tojás, de belül egyedi, megismételhetetlen! … ” A tábor résztvevői közül többen frissen végeztek a Narada Akadémián. Én az ilyen tanfolyamokat eddig nem sokra tartottam, úgy gondoltam előtte, hogy ha az embernek megvan az esze maga is megtalálja a könyveket, előadásokat – nem kell ehhez tanfolyamra menni !

Hazajöttem az élménnyel a szívemben és azt éreztem, hogy én ebből szeretnék még kapni. Hol kaphatok hétről hétre tanítást? Nézzük csak meg a képzés témáit… De hát ezek pont azok a kérdések amik engem foglalkoztatnak, amikkel tisztába akartam jönni.
Igényes szellemi műveltséghez biztos alapok kellenek.
Az, hogy végzettséget is ad nekem inkább másodlagos volt. Jelentkeztem és az elmúlt év minden második hétvégéjén egy napot reggeltől estig ott töltöttem. Ha fáradtan érkeztem, este az utolsó előadás után energiával telve, csillogó szemmel és boldogan vezettem haza. Helyére kattant sok kocka a kirakósban és nem utolsó sorban itt is ragyogó embereket ismertem meg, nem eggyel kötöttem barátságot. Most pár hónap nyári szünet jön és egy újabb jóga tábor, majd szeptembertől folytatom náluk a kétéves Brahmana képzőn. A Brahmanák az indiai társadalomban a bölcsesség örzői. Egy igaz brahmana műveltsége megkérdőjelezhetetlen: több ezer év, generációról generációra öröklődő tudását hordozzák. Ők a közöttünk járó papok. Egy brahmanának tulajdonképpen egyetlen feladata van: áldást osztani.  Legyen boldog minden lény!
Ezzel elérkeztem oda, hogy mit is akarok én ezzel az egésszel, de itt átadom a szót Szepes Mária néninek. Ezek talán a legfelvillanyozóbb gondolatok, amiket tőle olvastam. Évek óta vezetnek, hogy milyen emberként szeretnék élni. Ennél szebben és egyszerűbben nem tudom elmondani, hogy mit szeretnék kezdeni azzal a tudással amit a Náradán kaptam és kapni fogok:

“A népszerű ember fényt hordoz magával. Ha belép valahová, a légkör derűsebbé válik, s az emberekben homályos várakozás és remény támad. S valóban úgy is tolongják körül, mint a bogarak a fényt. Ha tehetik, bizalmas szálakat szőnek hozzá, mohón keresik vele az együttlétet. Miért? Mert lényéből a legritkább mágikus formula néma ábráját sugározza: nemcsak erőt szív, hanem mélységes emberi szolidaritást és érdeklődést áraszt.

A rögeszmés egomonológon és a passzívan tehetetlen meghallgatáson túl van egy harmadik magatartás, amely a legeredményesebb. A részvéttől fűtött aktív és tudatos azonosulás. Ez gyógyítja azt, aki véghezviszi, és gyógyítja azt, akire irányul. Az ilyen részvét inspirálója az a szeretet, amely “a nagy megismerés leánya”. Tehát színültig telt a meggyőződéssel, hogy segítenie kell, mert a másik ügye egyenlő fontosságú a sajátjával. Magasabb érdekük teljesen azonos. Az ilyen részvét tele van odaadó tisztelettel és örömmel, azért, hogy szolgálhat. E szavak persze erőtlen árnyak addig, míg beléjük nem kapcsoltuk az élmény áramát.

Idézzük fel még egyszer a képet az önmagába zuhant személyiségről, akinek érzéscsápjai a nihilbe lengenek, kontaktus nélkül. Képzeljük el, hogy e reménytelen szorongás lidércnyomásában egyszerre gyöngéd érintés ébresztgeti. Valaki hozzáhajlik, a nevét mondja, visszanéz rá. Kérdez és felel. Elhiszi, megérti a gyötrelmet, amelyet érez. Elismeri jószándékát, nosztalgiáját a jóra és fénylőre. Ismeri gyöngeségét, s megbocsátja, mentegeti, gyógyítja. Nincs többé egyedül. Barát, testvér, orvos szegődött hozzá. Míg ott van, világosság támad, s remény fakad fel, hogy minden jóra fordul, mert az ijesztő jelenségek mögött titkos, kibékítő értelem rejtőzik.

A legmagasabb rendű és támadhatatlan népszerűség feltétele kétségtelenül ez a magatartás. S az ilyenfajta népszerűség a pórusokon át sugárzik ki akkor is, ha valaki nem szól egy szót sem. Nem erőlködik, nem kínálja és hirdeti önmagát. Az emberek hozzálépnek, és váratlanul meggyónnak neki. Kitárják sebeiket, szégyellt nyavalyáikat, titkos bűneiket. Teljesen kiszolgáltatják magukat démoni, szánalmas és kétségbeesett tehetetlenségükben. Nagyon sok a beteg és kevés az orvos. Az általunk meghatározott értelemben népszerű ember álruhás gyógyító”

( Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája -részlet )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s