Odaát – és újra itt

Hozzászólás
Uncategorized

Tegnap hallottam először Dobronay László történetét.
Súlyos autóbalesete volt, 140-nel ütközött fának. Lentebb elmeséli mi történt vele.

Többnyire hasonló dolgokról számolnak be azok, akik jártak odaát és visszatértek.
Utána szinte mindenki jobban becsüli az életét. A hétköznapokat is. Az embereket akik körülvesznek. Valaki ezt írta: “Mióta visszajöttem látom, szinte hallom, ahogy nő a fű kertben. Korábban ehhez nem volt szemem.”

És nekem a lényeg, ami elhangzik a végén és jó lenne ha megmaradna:
Az élményének a lepárolt tapasztalata olyan mint egy imádság:

“Mit jelent az, hogy szeretet?

Nem ártok senkinek – még magamnak sem.

Megbocsátok mindenkinek – még magamnak is.

Ott segítek ahol tudok –  még magamon is.

Személyválogatás nélkül, viszonzás várás nélkül,
teljes odaadással.

Nem teszem a másik embernek amit nem akarom,
hogy nekem megtegyenek.

Azt teszem a másikkal amit elvárnék, hogy velem tegyenek.

Ha még mindig nem tudom, hogy mit tegyek
akkor a lelkiismeretem a végső eligazító!”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s