A ráérős sétálásról

Hozzászólás
Uncategorized

Ha teheted öltözz kényelmesen és viseld csak a legszükségesebbet. Ez rajtam nyáron egy rövidnadrág, egy poló és egy papucs. A papucs jó, mert nem szorítja a lábadat cipő és szabadon lélegzik. Ezért legyen minnél nyitottabb, hogy a lábfejed és a lábujjaid szabadon legyenek. Nincs nálam pénztárca, nincs nálam semmi ami nehéz, kényelmetlen vagy megköt, legfeljebb egy kis pénz a zsebemben.

Tedd le egy fél órára ami rajtad van és indulj el! Ha szeretnéd képzelheted azt is, hogy egy vándorszerzetes vagy, akit nem köt sem tulajdon sem kötelesség. Nincs a világban semmi dolga. SZABAD. Rakd le ami rajtad van, rakd le erre a fél órára. Ha lehet ne indulj el zaklatottan, felpörgetett állapotban. Ezért lehet, hogy majd csak egy hétvégén fogsz tudni nyugodtan sétálni, vagy amikor szabadságon vagy.

Ne menj piszkos helyre, dudáló autók közé vagy ideges, zaklatott emberek közé. Válassz a környékeden egy kellemes sétaútvonalat. Nem kell, hogy több legyen párszáz méternél, legfeljebb egy kilométer. Mert … lassan megyünk.

Most LASSAN kezdj el sétálni.

Nekem úgy a legjobb ha olyan lassan baktatok mint egy idős bácsi. Miközben lépek próbálok elhagyni minden feszültséget, ami még bennem van. Lélegezz lassan és mélyen. Nyisd ki a szíved, ne zárkózz magadba! Ez fontos. Fogadd be ami feléd jön, próbáld megérezni ami körülvesz és aminek te is a része vagy: a formákat, az illatokat, a hőmérsékletet – mintha ma születtél volna és  engedd áthaladni magadon ezeket a tapasztalatokat, de ne ragadj meg semminél.
Minden jön majd ahogy jön megy is. Hagyd menni, hagyd jönni.
Nem akarok senkire hatást gyakorolni.
Része vagyok a világnak.
Vedd észre, hogy mi vátozott amióta legutóbb erre jártál. Mit ad hozzá az ismert helyhez a jelen pillanatban megtapasztalható: a hőmérséklet, évszak, napszak, színek, emberek, állatok, hangok… Érezd úgy, mint aki most kapta meg az érzékszerveit. Természetesnek vesszük amink van, de képzeld el, hogy milyen határtalanul boldog lennél évtizedes vakság után, ha most elkezdenél látni.

Miközben így ellazultan sétálok elkezdem megérezni, felvenni és megsokszorozva leadni a környezetembe azt a finom energiát amiből minden és mindenki részesülhet.

Pár perc alatt lesétáltam a Dunapartra a Közgáz Egyetem sarkához egészen ki  a korláthoz, közel a vízhez. Találtam egy helyet ahol épp nem volt senki és ahonnan nyugodtan körülnézhettem. Levettem a papucsomat, felálltam a kőre, ami a korlát aljánál fut. Mint szinte mindig hatalmas dunajáró túristahajók, úszó szállodák parkoltak lennt a víznél és a tetőfedélzeten kényelmes székekben kávéztak az utasok. Sütött a nap, de ilyenkor már az a ‘pont jó’ idő van: kellemes 25 fok. Az időjárást tekintve ezek a legkedvesebb heteim tavasszal és ősszel. Hamvas Béla az őszieket Aranynapoknak hívja. Végigsétáltam a Szabadság hídig,  Szaxofonos bácsi zenélt a Közgáz előtt, turistákat próbáltak fogni a hop-on hop-off buszok emberei  én pedig bementem házi vajat és kenyeret venni a Nagycsarnokba. Elviselhető számban voltak bennt emberek, lehetett nyugodtan, öregurasan tonyogni közöttük. Nem ilyenkor akarok mindent megnézni, csak mentem egy kiválasztott ösvényen. Még vettem a kedvenc tejesemnél néhány paranyica sajtot a jobb hátsó sarokban és huszonöt perc múlva otthon voltam.  Már tervezem, hogyha lesz rá lehetőségem elmegyek így – üresen – sétálni egy egész napra. És bemegyek végre a Petőfi Irodalmi Múzeumba, utána pedig ráérősen üldögélek a kertjében! Ezer éve szeretném már.

séta

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s